Örökölt pózok, Liszt Intézet, Szófia
Munkáim képkockákból állnak, amelyeket tablóvá illesztettem össze. A jelenetek részletei és elrendezése személyes tapasztalataimat és traumáimat prezentálják, amelyek a nagy múltú művészfamíliából való származásból fakadnak. Egyfelől művészi „családállítások”, amelyek abban segítenek, hogy szakítsak a rám hagyományozott szerepekkel és művészeti klisékkel, másfelől arra inspirálják a szemlélőt, hogy megtalálja saját identitását.
A Művészcsalád, a Tanult szimmetriák és a Nem Történt semmi című munkáknak a modell utáni aktfestés szituációja, hierarchikus vonatkozásai és a hozzá való gyermekkori identitásalakító viszonyom a témái. A gyerek-felnőtt, meztelen-felöltözött, passzív és aktív ellentétpárok, a szerepek, a nézőpontok, és azonosulások határozzák meg őket. A női alakok hol engem, hol kislányomat, hol a gyerekkoromban látott modelleket ábrázolják. Az alakok és a hozzájuk kapcsolt szerepek összefolynak.
A lenti tér nagy installációinak kiindulópontja egy számomra gyermekkoromban meghatározó mese, Babits Mihály Barackvirág című, felnőtteknek szóló tündérmeséje. Evvel kapcsolatos gyerekkori félreértéseim segítettek akkor a magam számára értelmezni a testtel, a testtől való elszakadással, a szépséggel és boldogsággal, illetve az aktív és passzív viselkedési mintákkal, a kiszolgáltatottsággal, tehetetlenséggel és eszköztelenséggel kapcsolatos fogalmaimat.
