A festészet számomra meditáció. Saját emlékeim, képzelt vagy valós történeteim egy-egy élesen felvillanó képét festem. Festményeim ezekből a töredékekből állnak össze, mint filmkockák sorából. Az egymás mellett megjlenő inkább asszociatív, mint időbeli összefüggésben álló jelenetek segítségével saját magamat, mint fiatal keleteurópai nőt vizsgálom. Az itt jellemző politikai és kultúrális közeg nyomása alatt megjelenő egzisztenciális szorongásaim a képek fő témája. Fontosak számomra a részletek és a látvány elmélyült, pontos megfigyelése, ezek kidolgozása során újra átélm a felidézett képet.

Az elkülönülő képkockák kiválasztásához az inspirációt egyrészt a filmvágásból merítem, ahol egy eseménysor sokszor nem a töténések egy képben való bemutatásával bontakozik ki, hanem egymás mellé vágott részleteken keresztül, másrészt a középkori és reneszánsz festészetből, mely hűvös statikussága ellenére figylemfelkeltő részletekkel utal a háttérben húzódó bibliai vagy mitológiai történetre.